2010. szeptember 27., hétfő

Törkénység... Part 1.

Csoda

Csak állok egy domb tetején, beszívom reggeli napfényt,
Mint az előttem legelésző lovak...
Nyugodt vagyok; orrom lyukából pára csap fel, csíp a reggel,
Senki nincs itt, senki sem mozgat...

Lassan ülök le a fűbe, mintha félteném a napfényt az illanástól,
Zajom nehogy elüldözze...
Csak megsimítom a gyöngyös gyepet, távol minden kiáltástól,
Mielőtt még felöltözne...

Egy csikó nyihogása belekiált a néma pirkadatba,
Ébred a mező, s az erdő...
Távoli városok zaja itt már puszta tátogás,
Néma szerető...

Itt a dombon a forrongó világ csak rémálomnak tűnő látomás,
Ringató álom tán...
Elképzelem, hogy most nincs is más, csak a reggeli csillag,
Almaim szédelgő hintaján...

Hozzám szól a szellő, arcomra átszalad egy fűszálról a harmat,
Semmi sem számít...
A csikó felém baktat, elcsitítja az emberi látvány,
A rét lehellete ámít...

Vendég vagyok e különös varázslat gyepébe simulva,
Osonó erkölcs...
A csikó felfedezőm, ki nem háborgat, csak vizslat,
Melyen bölcs...

Nézzük egymást, békével jöttünk és majd távozunk,
Mi így is tudunk...
Szívem ritmusa nyugalmat dúdol lüktető agyamba,
Az élettel ringunk...

A nap itt békében osztozik a Holddal az égbolton,
Nem írnak új határokat...
Fecske riasztja meg a kémlelő kölyökpatást,
Visszaadja magányomat...

Bolygóm lett a kevéske fű, harmat, cirógató, negédes reggel,
Szerelmes pillanat...
A szívem túlcsordul, ráfolyik a csillámló, hűs pázsitra,
A lelkem kiszakadt...

Lebegek a táj felett, mint egy tovaszálló, éjűző álom,
Gyönyörű alkalom?
Nászunk volt egy tavaszi reggelen a tökéletességgel,
Szeretőd maradok?

Honey...

Igen, a cím: MÉZ!
Ma részem volt az élet egy mézesebb felében. Régen nem látott barátnőmet látogattam meg. Lélekmelengető volt. A topogó picivel, aki Mulan rajongó és a hős herceg halálát igazi könnyekkel éli meg... Egy lelkes kutyussal, aki ráhangolódott az emberek, az embereire... Egy barátnővel, aki ugyanaz, és mégsem...
Igen, változott. Anya lett. Nem a nyifegő, hisztigép, aki nyafogásra neveli egyetlen hercegnőjét, hanem gondolkodó, de szívből szerető... A scrapbookját olvasgatva elfogott egy érzés. Olyan volt, mintha egy meleg kandaló lenne az a kis könyv, amit kinyitottam. Tele őszinte gondolatokkal, igazi szerelemmel, valódi érzésekkel, a hétköznapok gyönyörűségeivel... nem mellesleg művészi alkotást fogtam a kezemben. Olyasmit, amit egy lélek épített. Kicsit úgy éreztem, mintha a lelkét lapozgattam volna. Egy szerelmes nőét, egy anyáét, egy néha kétségekkel kűzdő emberét, ahol minden szónak, minden képnek, és színnek lelke van.
Talán ez hiányzik a világból. Az igazi lélek, a szív. Az, hogy fel merjük vállalni az érzéseinket. Esetleg valahogyan megörökíteni a jó és a rossz pillanatainkat egyaránt. Felötlött bennem, hogy mi a francért nem tud mindenki ilyen lenni?! Hasonlítunk, hiszen én is a szívem után megyek... de elgondolkodtató, hogy tényleg ilyen kevesen vagyunk, vagy csak félnek az emberek? Mitől félünk? Gyönyörűségesen édes az élet, amikor egy ilyen kis könyvet átlapozol, amikor egy hosszú, őszinte beszélgetést folytatsz, ahol nem kell titkolnod semmit. Miért olyan nehéz őszintének lenni? Nem arra célzok, hogy elmeséled életed történetét pontról pontra... arra, hogy felvállalod az érzéseid, jót és rosszat egyaránt. Igen, ez fontos, hiszen ezek vagyunk mi... a hangulataink, szívünk megnyilvánulási tesznek minket egyedivé... vagy nem. Ha nincsenek érzelmeid... olyan leszel, mint egy konfekció ruha egy boltban. Sablonos, unalmas, bárki számára elérhető, vagy épp senkinek sem... mégis szürke, unalamas. lehetséges, hogy mégis "trendi", hiszen ma nem divat érezni, igazi tüzet ápolni a lelkünkben, ami mellett megmelegedhet a másik.
És itt jön a csavar... ma találkoztam az exem egyik legjobb barátjával... annak az exnek a barátjával, aki már nem lehet köztünk. Beszélgettünk a sötét, üres diszkóban. Meleg volt, kényelmes kucorodtam a süppedős székbe, élveztem a hely csendes hangulatát, azt, amit "üzemben" nem érzel. Nyugodt, tiszta, szép hely... megragadott. A hely olyan, mint a tulajdonosának lelke... nem véletlen. Furcsa beszélgetés volt, mégis hasonlított a barátnőmmel folytatottra... őszinte volt. Még akkor is, amikor szívet facsaró dolgok jöttek szóba. Az, hogy Ő már nincs velünk. Miután távoztunk érdekes gondolat ütötte fel bennem a fejét. Úgy beszélgettem a baráttal, mint régen Vele... mielőtt végleg elhagyott minket. Lehetséges, hogy megörököltem egy barátságot, egy tiszta, őszinte, emberi kapcsolatot? Olyat, ami érdek nélküli... ami ritkább, mint Csipkerózsikán a pattanás?! Meglátjuk... minden esetre olyan napot kaptam ma ajándékul az élettől, amiből ismét tanultam valamit, és ami miatt ismét hiszem: Nyitott szívvel kell élnünk!

2010. június 20., vasárnap

Breaking the habit

Szépen lassan telnek a napok, hetek, hónapok. Régen nem jártam erre és régen nem írtam.
Tudom, megszegtem a fogadalmam...
Időközben lassan megsszakad a szívem. Egy magam fajta nőnek, lányak, ahogy tetszik... tudnia kellene... ismernie kellene a férfi természet minden rezdülését. És mégsem... nem ismerem.
Olyan kusza hálókat vontak körém, amiből nem tudok szabadulni. Testem kör fonődnak a szálak, és minél jobban kűzdök, annál mélyebben vágnak bőrömbe. Lassan úgy érzem megfulladok. Úgy érzem nincs levegő, és értelmetlenek a napok, amelyek kötelességtudóan baktatna előre.
Hiába kűzdök? Nagyon úgy érzem! Eddig reméltem... a holnap még jó lehet valamire. De nem! Minden áldott nap ugyanaz... reménytelen, mégis kecsegtető, majd mielőtt éjfélt üt az őra, a szívembe mar. Kegyetlen idők járnak.
Férfiak.. tudjátok milyen egy NŐ? Milyen egy nő szerelme? Ismeritek-e az érzést, ahogyan szépen lassan meghal a lelkünk? Látjátok-e, hogy mikor húny ki a fény a szemünkből, és válik üres, rideg, érzés nélküli üveggé? Nem látjátok, vagy nem akarjátok látni?
Talán feleslegesek ezek a kérdések... mégis. Ha valaki megválaszolná, akkor partra húznának a szavai.
Sodor az ár, rohan velem a folyó... fuldoklom, és egyre kevésbbé érdekel, hogy veszek-e levegőt...

2010. április 29., csütörtök

Kapcsolati Casino Royal

Ma valaki azt mondta nekem: "KOCKÁZAT NÉLKÜL NINCS NYEREMÉNY!"

A közhely elhangzása a tegnapi bejegyzésemhez kapcsolódott. Miközben hallgattam az okosító szavakat elgondolkodtam: A párkapcsolat építése, az ismerkedés századunk pókere, avagy orosz rulettje? És az élet maga a casino?

Szóval, praktikusan hangzik a fent kiemelt mondat, de gondoljuk csak át logikusan!
A kockázatot vegyük "TÉT"-nek (BET), hamár szerencsejátéknak tekintjük az élet dolgait.
Tehát a tét... a tét tárgyát MI képezzük, mint egyedi, emberi lények; fizikai valónkkal, érzelmekkel, érzésekkel, a múltunk számtalan kis elemével, amiktől azok vagyunk, akik. SIKER!!! Lefokoztuk magunkat tétté... csakhogy még egy zsetonnak is két oldala van. Így a tét másik felét képezi a jövő. Ami lehet bármilyen, a lényeg a játék szeretete? Lehet tudatosan kockáztatni? A jövő, ha mondjuk a játék egy kapcsolat, akkor lehet közös, szép... és lehet egy hatalmas bukás. Tényleg ilyen egyszerű lenne?

Térjünk ki a "NYEREMÉNY"-re is. Mi is a nyeremény? Ne kapkodj az értelmező szótár után! Ki kíváncsi a hivatalos definícióra? Hiszen a mi nyereményünk teljesen más...
Jelen esetben a nyereményt egy adott férfi testesíti meg. Ő az, akiért "leültünk az asztalhoz játszani, és megtettük tétjeinket". Persze, ennél a játéknál a Póker, a Black Jack, a Roulette... mind semmiség, a mi játékunk az életünk. Pláne, semmiségnek tűnnek, ha arra gondolunk, hogy ezeknél a játékoknál a nyeremény is biztos pont, stabil, egyszerű. Tudjuk mit kapunk: pénzt, anyagi javakat... és itt vagyunk mi. A mi nyereményünk jó esetben gondolkodik,  értékel, mérlegel... vagy nem... nyereménye válogatja! A lényeg; hogy egyáltalán nem állandó és stabil. Hiába mondasz "ALL IN"-t egy körben, a nyeremény ígérete nem annyi, hog vagy nyerek, vagy veszítek... a nyeremény is változik. Persze, itt is lehetünk sikeresek, és bukhatunk is, de itt az a sok köztes megoldás. Tétünk, játékunk befolyásolja nyereményünk minden apró részletét, hisz reagál ránk, a tétre, és a játékunkra. De akár a kockát is alapul vehetjük, hiszen sokszor poénosan halljuk" Dobok egy hatost és lépek tovább!" De tényleg ilyen spontán módon élünk? Lehetséges, hogy valóban így van... élünk, téteket teszünk, nyerünk avagy veszítünk és egy esetleges all in bukása után a kockáért nyúlunk, hogy ismét játszhassunk.
Néha jósoknál nem tarot kártyát látunk, hanem egyéb, a játékokban is használatos darabot... franciát, magyart. Lehetséges-e egye-egy laphoz személyeket, élethelyzeteket rendelni? Akkor a piros hetes tényleg visz mindent, az ÁSZ akkor mi?
Egy kicsit ennél is tovább rohanva: ha mondjuk az ember lánya egy férjjel, gyermekkel van megádva, akkor is játszik még? Akkor melyik játék megy? Egyben biztos vagyok, ha én alakítanám, akkor egy emberi kapcsolatban a megcsalás, az árulás és társai lennének az all in, amikor igazán kockáztatod azt, ami megvan. Szkeptikusan állok ehhez a kérdéshez: megcsalás... talán egy másik fejezet címe lesz. Annyi biztos, lehetsz bármilyen szép, okos, kedve álomnő: valamikor biztosan megcsaltak. A kérdés mindig az, hogy Te csaltál-e? A régi nyugaton a hamis kártyások, a csalók vérrel fizettek tettükért. De ez egy életben, egy kapcsolatban lehetetlen. Vagy lehetséges? A bűntetés a lelki kivégzés, vagy a szakítás, esetleg a válás? Lehetséges, hogy van tiszta játék az életben? Ha van, akkor azt nyílt lapos játszmának kellene nevezni. De mi van akkor, ha Te nyílt lapokkal játszol, míg  másik csal? Milyen szabályok szerint megy emberi játszma?

Lehet, hogy néha azt hisszük játékban vagyunk pedig már rég bezárt a casino? Biztosan volt már mindenki ilyen helyzetben, hogy egy közhely, vagy mondás kapcsán elkezdett extrém dolgokat végig gondolni. :)  Jelen esetben, hogy szabad-e, vagy helyes-e ilyen mondatokat használnunk? Vagy valóban így lenne? Az egész életünket Las Vegas-ban éljük?

Előszó, vagy kicsit több

Ma elgondolkodtam, hogy szépen, lassan öregszem... na, nem vagyok aggastyán a magam 26 évével, de már tudom merre folyik a Lánchíd. :)


Sok érdekes dolog történik velem, ha mégsem, akkor a múlt ismétli önmagát. Ha ez sem lenne elég, akkor jöjjön az igazság!


Azon nők közé tartozom, akik megéltek már pár dolgot, fogalmuk van a világról, a világnak pedig fogalma sincs róla... ezzel gondolom sok újat nem mondtam. Megfordulok előkelőbb helyeken, de a mindennapok kereke is visz magával. Álltam már a világot jelentő deszkákon és voltam házitündér is. olyan fajta nő vagyok, akit rendszeresen másnak hisznek, mint amilyen valójában. Biztos vayok benne, hogy ezzel nem vagyok egyedül. Remélem bejegyzéseim néha szórakoztatóak, néha elgondolkodtatóak lesznek. Néha pedig, csak nagy valság tekint vissza rá belőlük. Egyet ígérhetek... őszintén írok majd minden egyes sort! :)


Üdvözlettel: Angel